Szolidaritás 10. kerület

Az óvodában ma délután pár anyuka beszélgetett és meglepő módon politizáltak is. Egyikük viccesen megkérdezte állapotos barátnőjét, hogy gyermekvállalásban milyen szerepe volt Matolcsy Györgynek. A kérdést viccesnek szánta, de a válasz egyértelmű és nyers volt. Ha a kormánytól függne, hogy hány gyereket vállal, akkor egyet sem szült volna, sőt már az országban sem lenne.

Igen, ez ma az utca hangja, a kormány számára félelmetes közhangulat, amelyet Kőbányán jobban érzünk, mint máshol. Itt sok a gond, sok a baj és küzdünk mindannyian a mindennapokkal, egyre reménytelenebbül.

Kifelé jövet az oviból, lányom egy szórólapot tolt a kezembe. Bohócok invitáltak hétvégi eseményre. Az utolsó előtti sorban fel volt tüntetve az esemény helyszíne, valami Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ. Hirtelen nem tudtam hova tenni a dolgot, de szerencsére oda volt írva zárójelben, hogy volt "Pataky". Igen a Patakyba kell menni, aki hétvégén bohócokat akar nézni. 

Aztán azon kezdtem el törni a fejem, hogy vajon miért is nem "Pataky" a Pataky. Mindenki így ismeri Kőbánya kulturális életének egyik központi helyét. Hát, kérem azért nem, mert Orbán Viktor helyi embereinek egyik első lépése az volt, hogy nálunk is átneveztek valamit, történetesen egy művelődési házat. Persze nagyon ravaszak voltak. Nem egyszerűen átneveztek, hanem összevonás után két intézménynek adták a fenti cifra nevet. Így szabadultak meg Pataky Istvántól. Persze lehetett volna rosszabb is. A helyi Jobbik egy ismert szcientológusról akarta elnevezni a művelődési házat. Ehhez képest Kőrösi Csoma még kifejezetten jó választás volt.

De ki is volt ez a Pataky? Miért is utálja őt annyira a magyar jobboldal? Egy fiatal munkás, aki már korán hitet tett egy jobb világ mellett, aktív tagja lett a munkásmozgalomnak. Akkoriban tette ezt, amikor József Attila vagy Kassák Lajos is hitt abban, hogy a dolgozó embereknek saját kezükbe kell venniük sorsuk alakítását. Amikor hazánkat a világháború poklába vitték, amikor a német hadsereg megszállta az országot Pataky István nem ijedt meg, hanem csatlakozott a magyar antifasiszta ellenállási mozgalomhoz. Mentette a menthetőt, küzdött egy idegen megszálló hatalom ellen. 

Szálasi hatalomátvétele után elfogták, Sopronkőhidára szállították és halálra ítélték. Együtt volt börtönben Bajcsy-Zsilinszky Endrével, mindkettőjüket a hóhér kezére adták, akárcsak Kreutz Róbertet és Pesti Barnabást. A náci megszállókat kiszolgáló nyilasok karácsony napján ölték meg őket.

A jobboldal őket kitörölné a nemzet emlékezetéből. Európában minden országában Pataky István hős lenne, csak nálunk van egy szellemileg beteg kormány és helyi követőik, akik a hasonló hősöket minden eszközzel igyekeznek kiiktatni a nemzet emlékezetéből. Kőbányán is van néhány unatkozó pedagógus, akik ilyen pitiáner dolgokban élik ki magukat.

Az én szememben Pataky István egy hős, tisztelettel nézek a szobrára, valahányszor elmegyek kocsival, villamossal vagy gyalog a Szent László téren. Örülök, hogy még egyáltalán a helyén lehet és nem érte még utol szobrát Kőbányán is szélsőjobb (azaz Fidesz és Jobbik) revizionizmus.

Azt csak halkan kérdem meg, hogy vajon ebben a kérdésben mernének fideszes barátaink népszavazást tartani? Biztosan nem, mert tudják, hogy az itt élők Patakyt választanák.

A lényeg persze az, hogy bohócok hétvégén a Patakyban, hétköznap pedig az önkormányzatban elérhetőek.

Aki pedig nem tud semmit Patakyról, annak javaslom, hogy olvassa el az alábbi pár sort, amit kivégzése előtt írt családjának Pataky István:

"Kedveseim!

Teljesen nyugodt és megbékélt vagyok.

Halálraítéltek. Utolsó gondolatom Ti voltatok.

Margitkám, tőled külön búcsút veszek. Húgom vagy, de egy kicsit mindig példaképem is voltál. Erős egyéniség vagy és ne törj meg most sem.

Haladj megkezdett utadon és összeszorított fogakkal, küzdj, verekedj életed céljáért, mert érdemes. Most is azt mondom, hogy érdemes volt.

Anyám, ne sírj! Sok keserű órát okoztam Neked, de most bocsáss meg nekem, gondolj szeretettel fiadra, aki úgy vágyott a szeretetre. Tőletek kaptam a legtöbbet. Köszönöm, hogy úgy szerettetek és féltettetek.

Emmike, kishúgom, gondolj majd az életben arra, hogy volt egy bátyád, aki Téged nagyon szeretett, és aki meghalt egy eszméért, mert érdemes volt érte meghalni.

Lacikám, igyekezz enyhíteni a többieknek azt a fájdalmát, amit halálommal okoztam.

Apám! Öreg fiú. Tudom, hogy nagyon szerettél, és fáj Neked, hogy elmegyek. Vigasztaljon az a tudat, hogy olyan családod van, akikért érdemes élni és dolgozni. Tedd meg értük ezután is, és dolgozz értük, szeressétek egymást, mert az életnek tartalmat csak a szeretet ad.

Bocsássatok meg nekem, hogy bölcselkedem, de higgyétek el, így érzem, jólesik nekem ezt veletek utoljára közölni, és így azt érzem, hogy köztetek vagyok és beszélgetünk.

Mindenkitől búcsút veszek, hisz név szerint nem tudnék mindenkit felsorolni.

Drága Anyám, Apám és Húgaim, forró szeretettel ölel benneteket

Pista"